Az ego azonosulás útján alakul ki, azáltal, hogy azonosulunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, a testünkkel stb. Ennek az azonosulási folyamatnak az eredményeként azt érezzük, hogy mi vagyunk az vakakik.
Az ego magját az én adja, ebből keletkezik az "én vagyok", majd az "én ez vagy az vagyok" végül pedig "ez az enyém". Az ego-val a hétköznapi gondolkodásban csak az ego köpenyét (én ez vagy az vagyok, ez az enyém) szokták azonosítani. Ha ezt feladjuk, akkor éljük át az "Én Vagyok"-ot.
A fentiek ismeretében megállapíthatjuk azt, hogy
az ego nem valami, ami ellen küzdeni kell, amit meg kell
semmisíteni, akire mindent rá lehet kenni, pl. ha nem lenne, akkor sokkal
gyorsabban haladnék a spirituális ösvényen stb.
Ahogy Adyashanti is rámutatott,
az ego nem valami (nem egy főnév), hanem az elme egy működésmódja (egy ige). Az elme eme működésmódja (ego-zás) az elmében felmerülő
gondolatokat, a testben felmerülő érzéseket stb. egy címkével látja el,
beskatulyázza azokat: "Ez az enyém" a másikra pedig "ez nem az
enyém" címkét ragasztja.
Az elmében felmerülő dolgok eme utólagos
interpretációja az ego!
Részlet Frank M. Wanderer: The Biggest Obstacle to Enlightenment: How to Escape from the Prison of Mind Games? című könyvéből.
Frank M. Wanderer magyarul megjelent könyvei.
A könyvek könyvesbolti forgalomba nem kerülnek, itt rendelhetők meg: http://fmcf.kery.org/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése