Életünk során gyakran érezzük azt, hogy még nem azok
vagyunk, akinek lennünk kellene. Soha nem vagyunk elégedett azzal, ami
van, mindig másra vágyunk, mások szeretnénk lenni, jobbak, szebbek,
gazdagabbak, mint amilyenek most vagyunk.
Azt azonban, hogy nekünk másnak kell lenni, mint amilyenek
vagyunk, nem a mi ötletünk. Nem mi találtuk ki, hanem készen kaptuk attól a
társadalomtól, amelybe beleszülettünk. Szüleink,
majd a különböző nevelőink nem olyannak fogadtak el bennünket,
amilyennek megszülettünk, hanem már a legkorábbi időktől kezdve megpróbáltak
bennünket olyan formába önteni, ami megfelelt az ők és így az adott társadalom
elvárásainak is.
Elvárásaik
öntőformájához igazítva szüleink és nevelőink létre hoztak egy súlyos
vaskaput, ami mögé szépen elzártak mindent, ami a gyermeki személyiségünkben
nem felelt meg ennek az öntőformának.
Így lettünk az évek során önálló emberi lények
helyett klónokká, puszta másolatokká. Így vették el tőlünk a
szabadságunkat, annak a szabadságát, hogy saját törvényeink szerint fejlődjön
ki az egyéniségünk.
Napjainkban a spirituális felébredés mesterkulcsával feltárhatjuk ezt a vaskaput és
visszakaphatjuk az elveszett szabadságunkat. Mély lélegzetet veszünk és úgy
érezzük, hogy kitárul előttünk a világ, olyan lehetőségek tárulnak fel,
amelyekről eddig csak álmodoztunk.
A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel a visszanyert szabadsággal, hogyan fogunk élni vele?
Sajnos az a tapasztalat, hogy a legtöbbünk ezt a szabadságot is csak másolatként kezdjük el használni, mégpedig arra, hogy megvalósítsuk azt, amiről a szüleink és a
nevelőink is azt gondolták, hogy az a valódi szabadság.
Ebben az értelemben
tehát magunkhoz vonzunk mindent, amiben eddig hiányt szenvedtünk, pénzt,
hatalmat és a változatos szórakozási lehetőségeket. Elérjük azokat a célokat,
amelyek után eddig csak rohantunk.
Bármit vonzunk is azonban magunkhoz a megkapott szabadság alkalmazásával, azt mind el fogjuk veszíteni egyszer, mert ebből a világból
mindenki üres kézzel távozik. Így látjuk be ennek a szabadságnak az
értelmetlenségét.
Csakis a formavilágban való küzdelem és a formákhoz való
ragaszkodás értelmetlenségének a belátása hozza el számunkra az igazi
szabadságot, amely a formákkal való azonosulások megszűntének a szabadsága.
Ha
beláttuk, hogy a másolatként átélt és megvalósított szabadság nem a spirituális felébredés mesterkulcsa. Felmerül bennünk a kérdés:
Van-e egyáltalán mesterkulcs, ami a Valóság kapuját nyitja?
Igen, létezik ez a mesterkulcs, ami lényünk eredeti
állapotával azonos. Ez az állapot az
azonosulásoktól mentes tiszta Tudat állapota, a Jelenlét állapota.
A Jelenlét tudatállapotban mentesek vagyunk
a gondolatokkal és érzésekkel való azonosulásoktól. Megszűnik az ítélkezés,
abbamarad a kategorizálás és nem küzdünk már a gondolatok és érzések ellen,
hanem szemtanúként megfigyeljük őket, ahogy azok keletkeznek, fennmaradnak egy
ideig, majd pedig eltűnnek. Járják a formák táncát a Tudat terében, amik
igazából mi magunk vagyunk.
Ez spirituális felébredés mesterkulcsa, ami a Valóság kapuját nyitja!
Részlet Frank M. Wanderer: The Biggest Obstacle to Enlightenment: How to Escape from the Prison of Mind Games? című könyvéből.
Magyarul is megjelent Frank M. Wanderer ÉBRESZTŐKÖNYVE, a Csendes forradalom. A Tudat evolúciója.
A könyv megrendelhető itt: http://fmcf.kery.org/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése